Pénteken összeverődött a szokásos karneválos „csapat”, s bár
még nem vettünk részt intenzíven a programokban (mindenki dolgozott is, ide is kellett érni
vonattal).
Az idő főleg a vásárosok nézegetésével és várakozással telt. Az esti
felvonulást már teljes karneváli hangulatban nézte a csipet-csapat. Na erről
botrányosan rossz fotókat készítettem, ugyanis nem figyeltem rá, hogy egy rakás
közlekedési lámpa van velem szemben, beesteledett és a fránya táblák a
legkisebb vakufényt is hihetetlen erővel verték vissza. Shift + delete … inkább
:)
Aztán leraktam a gépet, mert a Borok utcájában megnéztük a
felhozatalt… maradjunk annyiban, kiváló borokat kóstoltunk és nagyon jó
hangulatban roptuk a PASO koncertjén és már erősen szombat volt, mire ágyba
kerültünk.
Szombaton reggel erősen bekentünk magunkat napfényvédővel, majd a karneváli forgatagba vetettük magunkat. Rögtön benéztünk a Történelmi
témaparkba, hogy személyesen is kellően ki tudjunk akadni Vesty rövid haján.
Jójó, nem annyira rossz, mint számítottunk rá, de azért már megszoktuk a hosszú
szőke loboncát. Na és azt is rögtön láttam, hogy a frissen borotvált feje kezd
rózsaszínesedni, de melyik pasi hallgat egy (pláne 3 nőre), hogy be kéne kenni
naptejjel??? Válasz: nem fog leégni és minden naptej ragacsos. Jaaa, akkor jó,
végül is nem nekünk fog fájni (ahogy nem is nekünk fájt :P). Azért a szép új
ruhámat megdicsértettem. Legalább a ruhám legyen csini :P
Nem is tudom, de szerintem még sokkal nagyobb volt a
forgatag, mint tavaly. Hihetetlen embertömeg hömpölygött mindenfelé. Barátnőm
is, anyukám is újított jelmezt, mert haladni kell a római divattal! Köszi Móni,
hogy évről-évre csinosabb jelmezeket varrsz!
Itt is kukucskáltunk kicsit, ott is nézegettünk valamit.
Kaptam egy szerencsemalackát is (az,
hogy mit kívántam, százpecsétes titok :)), majd a 200 fokban tartottunk egy
kicsi ebédszünetet, aztán 14.00 órára megjelentünk a Nagy Gladiátorharcon. Most
is igazán remekül sikerült. Majd ezekről teszek fel több képet külön is.
Azért egy páncélost sem irigyeltem, mert a tűző napon a
fémek hihetetlenül felmelegedtek, tojást simán lehetett volna sütni rajtuk …
A táborokban is kicsit lanyhább volt az élet, de ez
kizárólag a nagy melegnek volt köszönhető. Aki csak tudott, az árnyékba
húzódott, már aki talált és be is fért! Igazán jó ötlet lenne a lelátóra valami
árnyékolót szerelni, mert ott gyakorlatilag kibírhatatlan volt a meleg.
A műsorok most is igazán kitűnő színvonalúak voltak, tényleg
le a kalappal az összes fellépő előtt, akik ilyen forróságban is első osztályú
műsorral szórakoztatták a nagyérdeműt!! Ahogy a szervezők és önkéntesek is
mindent megtettek azért, hogy mindenki zavartalanul kellemesen múlassa az időt
és minden információt megkapjon. Ezzel kapcsolatban még egy ötletem merült fel.
Ugyanis azt tapasztaltuk, hogy mivel jelmezben voltunk gyakran szólítottak le
minket az utcán, hogy tőlünk szerezzenek információt. Lehet, hogy az összes
szervezőnek a csúnya kék mellény helyett egyenrómainak kellene öltözni?? Persze
senki ne értsen félre, mi is tudtunk segíteni, hiszen –
köszönhetően a jól kidolgozott újságnak – pillanatok alatt megtaláltuk a
keresett helyszínt; szerencsére aki minket kérdezett, annak tudtunk segíteni és
nem is zavart minket, hogy megszólítanak, csak egy ötlet :)
Közben készítettem pár képet, egy, szerintem egész jó
sorozatot Victorius csodaszép kislányáról, na és Vesty fejéről (ami naná, hogy
leégett és hiába is próbálta takargatni, láttuk! :)) Ezeket a képeket egyelőre
nem teszem fel, mert baráti nyomásnak engedve indulok idén is a fotópályázaton.
Úgy döntöttem, hogy bár biztos vagyok benne, hogy ezek a vicces képek sem
fognak tetszeni a zsűrinek, de talán akik megnézik nevetnek majd egy jót. A
hivatásos pózőrnek pedig semmi kifogása nincs az ellen, hogy ezekkel a képekkel
induljak :)
Gondoltuk, jó ötlet lenne, ha a csinos új jelmezekről
készülne egy csoportkép is, de ha már római arisztokratáknak öltöztünk, akkor
katonai védelem is elkelne, így anyu meg is szólította az egyik ismerősét.
Zsolt igazán helyes volt, mert rögtön felajánlotta, hogy mi lenne, ha nem csak
így tunikában, hanem teljes harci felszerelésben állna be a képhez. Vagy ez
kritika volt, hogy egy pasi öltözni akar a jelenlétünkben..??? :):) Azért
kicsit ijesztőek is lehettünk, mert erősítést is hozott :) Köszi srácok!
Szóltak, hogy ők most indulnak háremhölgyeket rabolni,
úgyhogy tartsunk velük. Gondoltuk ez jó buli lesz. Vettünk pár pohár limonádét
és ahogy meghallottuk a dobot, szépen elindultunk a légió után. Vicces volt,
mert ők csináltak helyet, mi sétáltunk utánuk és bár nagyon nem voltunk
autentikusak a jelmez mellé viselt napszemcsiben, fényképezőgéppel a nyakamban,
szipókával a számban, azért jónéhányan szereplőnek néztek minket. Csakhogy
nagyobb baj nem történt. Odaértünk a rablás helyszínére, ahol örömmel ismertem
fel a törökben az egyik kedves ismerősömet, aki ráadásul kicsiny városunk egyik
ismert fotósa. Na persze hiába tiltakozott jól lefényképeztem, majd a
többiekkel együtt én is vigyorogva hallgattam, ahogy a centurió megszólítja:
„hé herélt!...” :) na és persze hiába fizette ki az adót a katonák csak
elhurcolták a hastáncos lányokat. Jó kis műsor volt, főleg azért, mert a rablás
jótékony célokat szolgált. Nem tudom mennyi pénz jött össze, remélem az
alapítvány örül majd. Szép volt lányok-fiúk!
Kicsit mi is pihentünk, benéztünk a gyerekprogramokhoz is,
majd kerestünk egy jó helyet, ahonnan a felvonulást nézhetjük. Mellénk
csatlakozott még a gladiátortestvérek édesanyja és édesapja is, úgyhogy a
képélmény mellé újra kaptunk egy csomó jó sztorit is :) hihihi
A felvonulás még pompásabb volt, mint a pénteki és nagyon
örültünk, mikor megláttuk a második bigán Pars Krisztiánt is. Annyira helyes
volt, ahogy látszott az arcán a meghatottság. Gratulálunk újra és újra!
A felvonulás után szinte lépni sem lehetett, kicsit még
sétálgattunk, s bár próbálkoztunk a Borok utcájában, de elég hamar feladtuk,
egyébként is nagyon kiszívott minket a 40 fok, így inkább otthon pakoltuk ki
hűtőszekrény tartalmát.
Vasárnap aztán megjött az ígért eső. Sajnos. Igaz délelőtt
még jókat vásároztunk, szokás szerint itt is nézegettünk, ott is, aztán az eső
minket is fedett helyre hajtott. Legalább apukám sem unatkozott, vittem
neki római csajokat :) Mindenesetre most többet tudok az idegenlégióról, mint
szeretnék, illetve a Discoveryn a lábasfejűek szokásai sem érdekeltek igazán, jobb lett
volna kint a forgatagban, de áztunk-fáztunk-megfutamodtunk.
Barátnőmnek én is vettem ajándékot, hát tehetek én róla,
hogy saját magának kellett elkészíteni. Legalább amíg verte a pénzt rám
gondolt, később meg amikor ránéz, majd az anyukámra :) Kívülről annyira
könnyűnek tűnik. Hát jelentem, nem az! Az egyik érmét én vertem. Aztán sajna
számára véget is ért a karnevál, haza kellett mennie.
Mi átöltöztünk melegebb ruhába. Ez szomorú volt. Eddig egy
kicsit az ember különlegesnek, talán egy hangyányit még szépnek is érezte magát
abban a csodás ruciban, de vége lett …
Még jó pár szuper koncert és a záróünnepség hátra volt, de
az már számomra civilben. Belehallgattunk a Hot Jazz Band-koncertbe, fantasztikus volt, ahogy Best of Besh o droM és
Juhász Miczura Mónika koncert is. A sok visszataps miatt el is tartott az
Artistica Anam Cara karneválzáró tüzes műsoráig. Igazán sajnálom, hogy ezt a
záróműsort összekapcsolták a záró protokoll ünneppel is, így a fiatalok nem
voltak már olyan felszabadultak, mint a korábbi években. Persze az előadás
ettől még kiváló volt, csak kevésbé vidám.
Azért amint
„megszabadultak” a városi előkelőségektől, újra elkezdték ütni a dobokat és
egészen a szállásukig verték is a ritmust és ugrabugráltak, nevetgéltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése